Akkoriban nem gondoltam, hogy az a hirtelen döntés, vagy inkább a sorssal való sodródás ekkora hatással lesz az életemre. Tizennégy évesen, 1993-ban részt vettem életem első táborában, Moravicán (Bácskossuthfalván) a szülőfalumban. Hatalmas élmény volt szervezőnek lenni, táboroztatni.
Azóta számolom az évet tábortól táborig 🙂
Nem az volt igazán fontos, hogy mi történik év közben, hanem az ami a táborban! És az a vágy, ami hajtott egyre erősebben égett bennem. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és 20 évesen a barátaimmal életre hívtuk a VIGYORI gyerekanimátor csoportot. A szervezet nem csak több 100 gyerekprogramot szervezett Magyarország és Szerbia területén a vezetésem alatt, hanem erős hatással volt a felnőttévállásomra is. Képzésekre, gyerek rendezvényekre, fesztiválokra, táborokba jártam. Csak később döbbentem rá arra, hogy ez a remek szórakozás milyen meghatározó tanulás is volt. Méghozzá tapasztalati tanulás!
Persze időközben éltem a „civil” életemet is és munkába álltam. 2006-ban már párhuzamosan három helyen dolgoztam. Akkor jött a nagy felismerés, hogy hiába dolgozom, ha nincs időm élni. Egy évre rá meghoztam életem egyik legkeményebb döntését és váltottam! Minden addigi munkámat befejeztem és elkezdtem azzal foglalkozni, amit igazán szeretek:
Mások és saját magam fejlesztésével!
